REAC gyűjtemény – Molnár Jocó

Gyűjteményekkel foglalkozó rovatunkban szeretnénk bemutatni minél több egyedi gyűjteményt, legyen ez bármely sporthoz kapcsolódó mezekből is. Célunk, hogy kimozdítsuk a komfortzónájukból a gyűjtőket és egy összetartó közösséget építsünk, amely a közös hobbira épül.

A következő gyűjtemény, amit bemutatunk, az számomra nagyon tiszteletre méltó. No nem azért, mert valaki egy csapat ereklyéit gyűjti és azért sem, hogy nem topcsapat mezeit, sálait és egyéb emlékeit őrzi meg, hanem inkább az benne a szokatlan, hogy ennyire lelkes egy gyűjtő az együttes szétesése után is és kitart a kedvenc csapata mellett. Biztos, hogy van még néhány ilyen szurkoló hazánkban, de nem ez a jellemző.

Molnár Jocóval beszélgettem arról, hogy honnan indult a REAC szeretete, ami máig kitart.

Mióta gyűjtesz REAC ereklyéket?

2011 környékén került hozzám egy REAC mez, addig Barcelona és argentin válogatott mezeket gyűjtöttem, aztán izgalmasabb volt nehezebben fellelhető és szívemhez közelebb álló mezeket beszereznem. REAC mezekért nem sétálhat be az ember a boltba, rengeteg régi ultrát, régi edzőket, gyúrókat, jelenlegi és egykori ifit ismertem meg mialatt az ereklyék után kutattam a mezes csoportokban.

Miért pont a REAC?

Rákospalotán születtem, ott nőttem fel és jelenleg is ott lakok. Kiskoromban kijártam utánpótlás edzésekre, de a termetem nem volt megfelelő, illetve maradtam inkább a helyi grundfocinál a haverokkal, nem jött be az irányított edzés. Utána nagyon maga a foci sem érdekelt, majd gimnáziumban kezdtem újra külföldi labdarúgást nézni. Egyik kora nyári napon olyan 2010-11 környékén a stadionnál jártam, volt időm, beültem hát. Kevés néző volt, nem őrjítő tempójú játék, de mégiscsak magyar játékosok küzdöttek Rákospalotáért, így magával ragadott a hangulata.

És innentől ott is ragadtál a stadionban. Mi a legnagyobb élményed a csapattal kapcsolatban?

Sajnos mikor elkezdtem meccsekre járni, sorban jött a 3. osztályba kiesés, támogatások megszűnése, a bunda botrány, és egyre kevesebb néző volt jelen már a stadionban. Nagy élmények, mint minden kis csapatnak a kupában voltak, mikor eljött egy-egy NB1-es csapat, és ellenük mutathattuk meg magunkat. A fiúkon is látszik, hogy több az ember ilyenkor, ott a tv közvetítés, odateszik magukat rendesen, nem sétagalopp megszerezni a győzelmet a Budai II László Stadionban egy kupamérkőzésen.

Emellett még a helyi csapat varázsa, hogy a közeli bevásárlóközpont edzőtermébe jártam le és sok játékos edzett mellettem, sokakkal beszélgettem, arcról megismertek már, mint például Kiss Tomi, aki jelenleg is ‘Palotán gyártja a gólokat, de sok fiatal játékossal is jóban lettem, mint például Steer Bence, aki sokat fejlődött nálunk, de sajnos hamar elvitte a Pécs, majd egy norvégiai kanyar után most Soroksáron harcol az első osztályba jutásért.

Melyik a kedvenc mezed a gyűjteményedből és ki a játékos, akitől még mindenképpen szeretnél egyet?

Kedvenc mez talán a piros Zana mez, mivel különleges, hogy eltér a megszokott sárga vagy kék színtől, bár ez a nem éppen legkedveltebb soproni száműzetéshez köthető, amikor a stadion világítás miatt az elnök oda vitte a csapatot egy idényre. Nyergestől vagy Torma Gabitól mindenképp jó lenne beszerezni egy aláírt mezt, sokat tettek az NB1-es szereplésért.

Ismersz-e rajtad kívül bárkit, aki kizárólag REAC emléktárgyakat gyűjt?

Mást nem ismerek, aki külön a REAC-ra specializálódott, inkább csak mindenkinél van 1-2 tárgy vagy azért, mert valamilyen kötődése van/volt a klubhoz, vagy csak a gyűjteményébe került valahonnan. Ennél fogva nehéz is beszerezni a tárgyakat, a klubnál vagy játékosoknál maradt az a pár mez emlékbe és ritkán kerül ki onnan. Kis csapat lévén egy birtokomba kerülő mezről sokszor nyomozás után tudom csak meg, kié is volt, mikor viselhette, mivel név sincs rajta legtöbbször. Ilyenkor az MLSZ adatbank, vagy a Transfermarkt sokat segít, ezt a részét élvezem a legjobban a dolognak: előkutatni a mez történetét.

Mennyire nehéz 1-1 újabb darabot beszerezni? Milyen időközönként bukkansz rá néhány új darabra?

3-4 havonta szoktam mezes csoportokban felhívást intézni, hogy várok minden REAC-hoz köthető tárgyat, néha kevés, néha nagy sikerrel. Egy-két nagyobb gyűjtő pedig már ismer és tudja, hogy kihez kell fordulni, ha valahol lát eladó REAC ereklyét.

Sok szerencsét és kitartást kívánunk a további gyűjtéshez és remélem, hogy egy kicsit ezzel a bemutatóval segíthettünk olyanokhoz eljutni Jocónak, akinél lapus REAC ereklye és megválna tőle. Most pedig lássuk magát, a gyűjteményt képekben: